fbpx

Akik ismernek, tudják, mennyire nehezen mondok nemet egy-egy ügyfélnek. Valahogy rosszul esik “cserben hagyni” valakit csak azért, mert épp nincs elég kapacitásom, időm vagy energiám az adott feladatra. Az utóbbi néhány hónapban azonban többször is kénytelen voltam meghozni ezt a döntést. Miközben küzdöttem magammal, az ügyfelekkel, az idővel – ami most is a legfőbb ellenségem – be kellett látnom, hogy az, amit szakmailag és emberileg képviselek, komoly értéknek számít és igenis óriási szükség van erre a piacon. Ez most nagyképűen hangzott igaz? Pedig nem beképzeltségről van szó…

Felhigult a szakma

Sajnos azt kell mondanom, a történetek, amiket a cégvezetők megosztanak velem, valami elképesztő. Eddig is volt egy elképzelésem a magyar “marketinges” szakmáról (muszáj idézőjelbe tennem), de az utóbbi hónapokban teljesen képbe kerültem. El is gondolkodtam, hogy vajon milyen módon lehetne a cégvezetőket edukálni a felvenni kívánt marketinges kolléga kompetenciáinak mérésére, hogy még időben kiderüljön, ha csupán az önmarketing működik jól, a cégmarketing kevésbé.

Kedves cégvezető, kérj segítséget!

Minden egyes alkalommal elmondom, hogy a HR is egy szakma… és ha a cégnek nincs HR-es kollégája, bizony nem árt ellesni egy-két praktikát, ami sok bosszúságtól menti meg a munkáltatót. Ilyen például a próbafeladat. Már önmagában is szűr – hiszen nem mindenki készíti majd el -, és ha az interjúztatók nem is értenek a marketinghez, a beadott munka színvonalából következtethetnek a potenciális jelölt által nyújtott munka színvonalára.
Megkérhetnek külsős marketingest is, hogy vegyen részt az interjún, esetleg elemezze a beadott munkát, vagy adjon tanácsot. Mert hiszem, hogy egy igazi szakember perceken belül átlát a legalaposabb önmarketingen is. Használják ki ezt a potenciált!

Az önmarketingről

Én magam borzasztó rossz vagyok önmarketingben… pedig néha igenis muszáj emlékeztetni magunkat a sikereinkre. Ez a blog például épp ezt tanítja nekem… de egy interjú, vagy ügyfél-megbeszélés egészen más tészta.
Elképzelésem sincs, hogy mire jó az egekbe magasztalni magunkat, hiszen végső soron az elvégzett munkánk az, ami meghatározza az értékünket. Mondhatok én bármit, ha nem jól dolgozom, az előbb-utóbb (inkább előbb) kibukik, akkor miért ámítsak bárkit? Az első havi megbízási díjért? – mert ha csak az önmarketingem jó, több nemigen lesz. Szóval nem látom értelmét, ezt az energiát inkább a munkába fektetem…mert csakis ennek van értelme. Beszéljen az elvégzett feladat helyettem, mondja el, hogy miben vagyok jó és miben kell fejlődnöm. Ha így történik, a munkáltató/megbízó, és a marketinges is lehetőséget kap a visszajelzésre és a fejlődésre. Win-win.

Az elismerésekről

Mert igen, vannak. Méghozzá nagyon sok, ha az energiáinkat abba fektetjük, amihez értünk. Ha nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy magunkat magasztaljuk és mások fölé helyezzük, hanem alkotunk – újat vagy megszokottat, a lényeg, hogy használjuk a megszerzett tudásunkat. (Persze ehhez olyan megbízó/munkáltató is kell, aki ezt észreveszi. Ha nem veszi észre, az is egy jel. A jelekből pedig olvasnunk kell.)
Az elismerés a szakmai utunk egyik nagyon fontos eleme. Kell! Egyszerűen szükségünk van rá, mert ha nincs, motiválatlanná és unalmassá válnak a hétköznapok, úgy pedig nem lehet alkotni.

Mi van, ha mégsem jó valami?

Néha egyszerűen nemet kell mondani. Lehet ez idő-kapacitás-energia hiány, vagy a kémia hiánya, esetleg az egyik feladat izgalmasabb, mint a másik. Lehetnek anyagi, emberi, elhelyezkedési okai, és ezer más is. De – ahogy az élet más területén is – így a munkában is meg kell hoznunk a döntést, hogy kivel-mikor-miben szeretnénk együttműködni. Sokszor nem könnyű, mert vannak emberi/lelki/egyéb tényezők, amelyek miatt eleve nehezebben hozzuk meg a döntést, de hosszú távon mindenki számára az a legjobb, ha mielőbb felvállaljuk, és ha valami nem megy (mindegy miért), akkor nem erőltetjük. Azért valljuk be, hálás helyzet az, ha az ilyen jellegű döntést mi hozhatjuk meg – magunkért!
Szeretem a szakmám, szeretem a munkám.

Ez talán egy enyhe kifejezés. Imádok marketinges lenni, és (másokkal ellentétben) brief írogatás helyett operatív feladatokban is kiteljesedni, stratégiai és tulajdonosi szemlélettel megközelíteni a kérdést, és szeretem látni, ahogy a munkám gyümölcse beérik. Szeretek a feladatokkal együtt fejlődni, napi szinten használni azt az elméleti tudást, amit korábban megszereztem. Így érzem teljesnek magam, és ebben látom a folyamatos fejlődés kulcsát, és a megbízók sikerét is.

Hiszem, hogy az idő majd engem igazol.

Blog bejegyzések

Miért van szükség marketingre?

Ma már egyre kevésbé igaz, hogy “a jó bornak nem kell cégér”. Embertelen mennyiségű cég van a piacon, amelyek a termékünkkel, szolgáltatásunkkal...

Műanyagmentes július

Nem, nem akarom senkinek megmondani tutit, és nem szeretnék előállni semmilyen hangzatos „zöld” dumával sem, de aki ismer, tudja, hogy számomra...